február 11

2016 végén Camila Cabello elhagyta akkori bandáját, a Fifth Harmonyt, hogy szólóban folytathassa pályafutását. Csaknem egy évvel később szupersztárrá vált, 20 évesen.

Camila Cabello a pillanat nője. A tavalyi év végén öt hetet töltött az első helyen a Havannával, ami egy latin hatású pop dal, a kubai várost ünnepli, ahol született. A "Camila" című debütáló albuma ebben a hónapban olyan sikereket ért el, amit a Fifth Harmony tagjaként esélye sem lett volna. A csapat egyébként 2012-ben alakult, Los Angelesben, ahol az NME fotózta Camilát és úgy tűnik, hogy minden sugárúton Camila Cabello hirdetőtáblák fognak szerepelni. De csaknem egy évvel ezelőtt az énekesnő jövője nem tűnt olyan rózsásnak. Miután bejelentette, hogy elhagyja a Fifth Harmony-t 2016 decemberében, korábbi csapattársai azt állították, hogy rosszul esett nekik és zavarja őket a kilépése, mindezt azért, hogy szólókarrierjét körülvegyék a rossz pletykák. Cabello azóta utalt arra, hogy részben azért is hagyta ott a csapatot, mert ők kontrollálták a dalszövegírásban. 

Mikor az NME felhozta Cabello korábbi csapatát, az volt az egyetlen pillanat, mikor Cabello kicsit szűkszavúbb lett. Eltekintve ettől a viszahúzódástól, Cabello épp olyan könnyeb és élénk, mint a számok, melyekről ismerhetjük. 

Szóval, mennyire változtatta meg számodra a dolgokat a Havana sikere?  

– Azt hiszem, ez elég nagy önbizalmat adott nekem. Amikor új szóló előadó vagy, az emberek félnek olyan dolgokat kipróbálni amik újak, vagy különböznek, mert csak azzal akarnak foglalkozni, amit már a rádióban játszanak és amiket megszoktak. Szeretnék ha az ember ugyan az maradna, akit/amit már megszoktak. Nem adtuk ki a "Havanat", mint kislemezt, mert senki nem hitt benne eléggé. Azt gondolták: "Ó, ez egy jó dal, de ez nem feltétlenül az, amivel egy albumot fel lehetne vezetni." Tehát mikor mégis bejött, olyan voltam, mint aki nem tud semmit és csak azt csinálta, amit szeret.

Ez volt az, amikor érvényesülni hagytak?  

– Ekkor volt egy szuperérvényesülés. Ez megtanított nekem egy hatalmas leckét, hogy azt kell csinálni, amit érzünk, és ami tetszik. Mert így legalább tudod, hogy mindig izgatott leszel a dal miatt. És ha az emberek kapcsolatba kerülnek vele, őszintén szólva ez az, ami az egyik leghihetetlenebb dolog. Szóval ez az egész megtanított arra, hogy mindig a saját fejem után menjek.

Néhány nagy dal lemaradt az albumról: a Crying In The Club vagy éppen az OMG, amit együtt írtatok Charli XCX – el. Ez nehéz döntés volt?  

– Nem, mert tudtam, hogy nem illenek bele az albumba. Nyilvánvalóan kaptam is érte, de ez volt az egyik olyan dolog, ami zsigerből jött. Viszont mindig aludnom kell rá egyet, hogy biztos legyek abban, hogy helyes döntést hoztam. Ha valamit csak azért csinálok, mert mindenki azt akarja, de én egyáltalán nem akarom azt és mégis megteszem, az zavarni fog. Ö-rök-re!

Az album eredetileg a The Hurting. The Healing. The Loving nevet kapta volna. De aztán átnevezted Camila-ra. Mikor hoztad meg ezt a döntést?

– Azt hiszem, két héttel az interjúk előtt.

Azta.   

– Komolyan. Tudod, úgy éreztem, hogy szomorúvá tesz. Az album arról szólt, hogy túljutok egy dolgon, de sosem fogom túltenni magam rajta, ha folyton erről kérdeznek. És én nagyon privát módon kezelem a magánéletemet, így nem válaszoltam volna meg soha, hogy mégis kinek szól. Szóval nagyon bizonytalan voltam, és ez senkinek sem volt jó. Aztán azt mondtam magmanak, hogy: "Wow, képzeld el, hogy egy albumot csinálsz ezzel. És egy turnét. És még több interjút. Az interjúk során beszélni kell arról, ami fájdalmat okozott" és ez már nem tetszett. Továbbléptem, így a zenében is tovább kellett, hogy lépjek.

Ahogy egyre nagyobb és nagyobb művész leszel, egyre nehezebb lesz a magánszféra megtartása?  

– Igen, egy kicsit nehéz lesz a közösségi média miatt, ahol úgy érzed, mintha csak folyamatosan te lennél a középpontban. Amit nem mindig szeretek. Például, amikor hazamegyek a családomhoz, Miamiba egy kis szünetre, akkor nem szeretek folyamatosan snapchatelni. Mutathatnék én többet is az életemből, de nem akarok folyamatosan a telefonomon lógni, és azt ecsetelni, hogy mit csinálok és kivel csinálom. Amikor pedig interjút adok, akkor tudnom kell, hogy mikor kell hallgatnom.

Ma ahogy eljöttem, akkor láttam a Sunset Boulevardon a "pop legújabb szupersztárja" feliratú hirdetőtáblákat. Milyen érzés ez számodra? Megijeszt?  

– Nagyszerűen érzem magam, de néha azt hiszem, hogy ez mégsem én vagyok, ha ennek egyáltalán van értelme. Tudjátok, ilyen.. 'Ó, igen, ez az én kettősöm'. Majdnem olyan, mint Hannah Montana és Miley Cyrus!  De … nem tudom. Annyi minden történik velem és ez olyan jó dolog, de nincs időm feldolgozni, és hagyni, hogy elmerüljek benne. Viszont tényleg úgy érzem, hogy ez csodálatos. Az emberek valóban hallgatják a dalaimat. 15 éves koromban még álmodni se mertem arról, hogy ez a "karrier" valóságos lehet.

Akkor mit gondolsz miért történik ez veled? Az emberek többségének, akiknek az az álmuk, hogy pop sztárok legyenek soha nem jön össze.

– Ömm… Szerintem az elindító pillanat mondhatni egy boldog baleset volt, amikor is hirtelen lett elég bátorságom és jelentkeztem az amerikai X-Factor válogatására. Ezután csak folytattam azt, hogy belekezdtem dolgokba. Mindig izgatott vagyok, amikor belekezdek valami újba és nem vettem tudomásul sem a félelmet, sem a határokat. Mindig kíváncsi vagyok és szeretnék új dolgokat kipróbálni és ez visz előre. Mindig próbálok tanulni, hogy jobb legyek és fejlődhessek. 

Nos, azt biztosra mondhatom, hogy működik.  

– Köszi! De tudod, a gyerekkoromban nagyon szégyenlős voltam és sosem voltam igazán bátor. És szerintem, amikor megtettem az első bátor tettem, azt akartam, hogy mindig arra kényszerüljek, hogy ugyanilyen dolgokat hajtsak végre, amelyektől félek, vagy idegeskedem miatta. Olyan ember akarok lenni, aki bátor. Ez egy 180 fokos fordulat volt nekem, és azt hiszem ennek köze van ahhoz az izgalomhoz, izgatottsághoz, amit a színpadon is érzek. Megpróbálom ugyanezt az érzést keresni az életem más területein is. Tudod, mire gondolok? Ez a fajta …

Bizsergés?

– Igen, de nem úgy, mint például a kábítószerektől. Ez furcsán hangozhatott! Szóval, érted, nem akarok semmire sem utalni… Adrenalin, rohanás vagy ilyesmire gondoltam.

Sok rajongó számára a 'She Loves Control' az album egyik legkiemelkedőbb dala. Honnan jött az ötlet? Egyébként szerintem a "She Loves Control" egy zseniális dalcím.

– Szerintem is! Nekem. Is. Tényleg nagyon szerettem volna létrehozni egy dalt, amelynek She Loves Control a címe. Ez az életem egyik nagy pillanatát jelenti, amikor szabadnak és izgatottnak éreztem magam, és élveztem ezt az új függetlenséget, hiszen ilyen még sohasem volt az irányításom alatt. Én irányítottam a zenémet, a beosztásomat és saját döntéseim voltak, ami nagyszerű érzés volt. Azzal a szándékkal írtam a dalt, hogy bármi legyen is az, amit akarsz, csináld. Akár lehet szexuális irányítás. Vagy bármilyen kontroll. De imádtam a lányok ötletét is, ahogy a refrént éneklik: ‘She loves control, she wants it her way…"

Úgy érzem, kissé feminista vagy.

– Igen, ez biztos. Mert szerintem igazán erős, amikor valaki azt mondja: "Szeretem átvenni az életem fellett az irányítást. Szeretek úgy élni, ahogy élni akarok."

Úgy érzed ez a kontroll édesebb, mint amikor a csapattal elindultál?

– Ebben teljesen biztos vagyok. Ezt határozottan érzem.

Ha újra találkozunk, akkor végre előadsz egy Fifth Harmony dalt?  

– Nem … biztos, hogy nem.

Néha az előadók megpróbálják újra feldolgozni a régi dalokat, amiket a bandával énekeltek és azokat előadják újként, amikor túrnézni mennek.  

– Őszintén szólva még soha nem gondolkoztam ezen. Nem tudom, úgy érzem ez még.. egy új fejezet számomra.

Most új szóló előadó vagy, több felelősség hárul rád így, hogy példakép lettél?   

– Igen. És azt hiszem, hogy ennek köze van ahhoz is, hogy van egy hugom, aki 10 éves. Még akkor is, ha a valóságban káromkodom, a dalokban nem szeretnék. Mivel a barátaival is hallgatják a dalaimat, és nem akarom, hogy ne tudják énekelni őket. Mindig észben tartom a közönséget. Miközben felnõttem, felnéztem minden olyan Disney lányra, mint Selena, Demi, Miley, Taylor. Nos, Taylor nem volt Disney lány, de tudod, hogy hogy értem. Az emberek, akikre felnézünk, valamilyen szinten biztosan befolyásolnak minket. És emiatt jó hatással szeretnék lenni a fiatalabb gyerekekre.

Ez az utolsó kérdés egy kicsit nyálas lesz, de mit szeretnél, az emberek mit gondoljanak akkor, amikor meghallják a Camila Cabello nevet?   

– Nem nyálas ez. Oooh … talán őszinte? Nem, inkább hogy izgalmas. Néha úgy érzem, hogy teljesen más az az ember, aki a stúdióban van, és az, aki az előadó. Amikor a stúdióban vagyok, csak egy 20 éves lány vagyok, írom dalokat és őszinte vagyok. De előadóművészként szeretném, ha az emberek izgatottak lennének, és váratlannak és kiszámíthatatlannak érezzenek. Talán az őszinte és az izgalmas keveréke. És szép is! Határozottan szeretném, ha az emberek azt gondolnák, hogy kedves vagyok."

Forrás: nme.com


Hozzászólások










Ha véleményed van, itt megírhatod ;)